Mint oly sokan, akik Budapestről költöztek erre a vidékre, én is sokáig halogattam a döntést, kerestem a kifogásokat, hogy miért nem lehet itt megtelepedni.

Eltelik néhány év, évtized, egyre többet vagyunk itt, már nem lemegyünk ide, hanem felmegyünk oda, míg végül aztán megadjuk magunkat: valami megfogott és nem enged, talán sose tudjuk meg, mi is valójában. Ma már nemcsak a természetközeli élet vonz ide, hanem az értékes emberi kapcsolatok, a nagyvárosban elképzelhetetlen hétköznapi, spontán találkozások örömei is.

A közösségi iroda nekem nemcsak egy munkahely, hanem egy olyan közösségi tér, ahol ezek a kapcsolódások létrejöhetnek. A Parókia Coworking ötletgazdája vagyok, de a megvalósításban is elég sokrétűek a feladataim, néha hosztolok, adminisztrálok, füvet nyírok, vagy égőt cserélek és vezetem az irodát üzemeltető Ora-labora Kft.-t is.